RUSZIN KULTÚRA ÉS HAGYOMÁNYÁPOLÁS
KIK AZOK A RUSZINOK?
A Ruszinok: Közép-Európa Rejtett Gyöngyszemei
A ruszin szláv népcsoport, melynek többsége Közép-Európában: Kárpátalján (a terület jelenleg Ukrajnához tartozik), Magyarországon, Szlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Szerbiában és Horvátországban él.
A legnagyobb ruszin népközösség az anyaországon kívül az Amerikai Egyesült Államokban található. 1880-tól 1914-ig az akkori Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Kárpátalja katasztrofális gazdasági helyzetéből menekülve mintegy 250 ezer ruszin hagyta el hazáját és vándorolt ki az óceánon túlra, akik főként az iparilag fejlett észak-keleti és közép-északi államokban települtek le. Az utódok többsége jelenleg is ott él. A kárpáti ruszinok kisebb része a húszas években Kanadába és Argentínába, a hetvenes és nyolcvanas években pedig Ausztráliába emigrált.
A világban élő ruszinok feltételezett száma kb. 1 600 000 fő.
A ruszin és a rusznák néven kívül, ahogy a ruszinok nevezik magukat, elterjedt az ugrorusz (magyar-orosz), kárpátorusz (kárpáti orosz) és rutén megnevezés is.
Szlovákiában, Romániában, Lengyelországban, Magyarországon, Csehországban, Szerbiában és másutt a ruszinokat nemzeti kisebbségnek ismerik el (Ukrajnában máig sem). A Columbia Enciklopédia úgy tartja, hogy a ruszinok (angolul Rusyns, Carpatho-Rusins) önálló szláv népcsoport, nyelvük is önálló szláv nyelv. A szláv pedig egy időszámításunk előtti kétezer év óta ismert önálló indoeurópai nyelvcsaládba tartozó népcsoport, mely a Kaszpi-tenger mellék mentén élt szétszórva, és innen indult el Kelet- és Közép-Európa felé.
A bronzkorszakban a ruszin földek területén a délről és északról jött szlávok két különböző hulláma találkozott egymással, majd ez a két hullám stabil földművelő lakossággá alakult, mely letelepedett és itt maradt. Ezt a földet tekintették hazájuknak, magukat pedig e vidék autochton (e földből született) lakosainak.
A késői római és bizánci szerzők jól ismerték e kárpáti földművelőket, és sklaviknak (slavinak) nevezték őket. Később e kárpáti régió szláv autochtonjait ruszinoknak kezdték nevezni. A hatodik században az iráni nyelv-csoporthoz tartozó Fehér Horvát és Szerb törzsek szétverték a Dnyeper alsó folyásánál élő antoi (antes) néven említett törzseket és leigázták Közép-Európa szláv lakosait.
896 tavaszán a magyarok Árpád fejedelem vezetésével átkeltek a Kárpátokon a Vereckei- hágónál, melynek történelmi neve Porta Rusciae (Orosz Kapu) volt, és letelepedetek a Tisza menti síkvidéken.
A kárpáti régió szláv törzsei már a kilencedik században felvették a keresztséget. Ez minden valószínűség szerint a „szaloniki testvérek” Cirill és Metód nagy-morvai missziója idején történhetett. Bárhogy is volt, Cirill és Metód nemcsak a szlávok apostolainak számítanak, hanem a kárpátaljai ruszin földek patrónusainak is. Sok helyi templom viseli a nevüket, a Munkács melletti Csernekhegyi (Grusevoi) Kolostort is állítólag ők alapították.
1646. április 24-én a pravoszláv papok gyűlésén az ung-vári vártemplomban egyezményt írtak alá a katolikus és a pravoszláv egyház között (ez volt az unió), és megalakult az új egyesített egyház, mely a római pápa fennhatósága alá került. 1771-ben az új egyház a görög-katolikus nevet kapta.
A ruszinok beszélt nyelve a ruszin. A ruszin irodalmi nyelv alapjait Duhnovics Sándor (Alekszandr) görögkatolikus paróchus fektette le. 1847-ben ábécét és nyelvtankönyvet is írt hozzá. Vrucsányije (Beavatás) című verse ruszin hiszek-egynek is beillik:
Ruszin voltam és vagyok
Ruszinnak születtem
Népemet nem felejtem
És mindig a fia maradok.
A történelmi események azt bizonyítják, hogy bár a területen különböző vándor és lovas törzsek jöttek és mentek, de a már 5-6. századtól földművelőként ismert kárpátaljai nép, mely a kilencedik századtól a ruszin etnonimát viseli, megmaradt, a földjét művelte, nyájait legeltetette a hegyvidéki síkságokon, mondákat alkotott eredeti ruszin nyelvén, és teljes egyetértésben élt az őt környező csodálatos természettel. A vidék szláv lakossága hagyományosan Közép- és Nyugat-Európa politikai és kulturális hatása alá került. A ruszinok Közép-Európa egyik ősi autochton népe, de mivel nem volt és nincs önálló államiságuk, ezért a nyelv és maga az etnosz, valamint kultúrájuk folyamatosan ki van téve a környező többségi lakossággal való asszimilációnak.
Ily módon annak ellenére, hogy a ruszin etnosz különlegesen sajátos jelenség a világban, mégis a kihalás veszélye fenyegeti.
1000-éves RUSZIN-MAGYAR EGYÜTTLÉT
Közismert tény, hogy a ruszinok és magyarok együttélése több mint ezer évre tekint vissza.
Rákóczi Ferencz "Gens Fidelissima"-nak - a leghűségesebb népnek - nevezte ruszinokat, illetve sok a közös hagyományunk.
Az alábbi összeállításunkban adatokat közlünk a ruszin hagyományokat őrző községekről Magyarország különböző vidékein.
Zempléni falvak ruszin hagyományokkal
A legismertebb ruszin falú Zemplénben – Komlóska – a hegyek között megközelíthető zsákfalú. Csak két faluval van összeköttetése. Ezt úgy kel érteni, hogy csak ezekből a falvakból nősültek illetve ide mentek férjhez. Ezek Boskó és Végardó. Az öregek elmondása szerint a nép Boskón nagyon vallásos volt. Az emberek az utcán így köszöntek:” Dicsőség Jézus Krisztusnak!” A Boskói görög-katolikus templom 1790-ben épült három részben, mert nem volt annyi pénzük, hogy egyszerre megépítsék.
Végardó a Bodrog partján fekszik, a templom a 18. században épült, az ikonosztász 1900-ban készült, feliratai ószláv nyelvűek. Végardó lakosainak egy része még a XX. század elején is ruszinnak tartotta magát. A Hernád völgye felől fekszenek Pere, Abaújszántó, Boldogkőváralja, Mikóháza, Filkeháza, Tarnabarakony. E községek közül a legismertebb Boldogkőváralja, merlynek temploma 1762-ben épült. E községben született az ismert történész, Beszkid N. (1883.06.29.)
Mogyoróskán a templom harangjai a 17. század első feléből valók, van a templomban egy Szűz Mária ikon a 17. századból ószláv felirattal. A templom 1862-ben épült. Az ikonosztászt 15 évvel ezelőtt készítette Puskás László atya. Rudabányácska ősidők óta ruszin település, amiről egy 1700-ban kelt okirat tanúskodik. Ez az okirat ruszin nyelvi emléknek is nevezhető.
Ruszin falvak Borsod megyében is voltak. Miskolctól északra a Hernád és Bodva folyók között fekvő Cserehát völgyeiben számos kis falú bújik meg. Némelyeket közülük ruszinként tartanak számon. Rakaca, Viszló, Rakacaszent, Felsővadász, Baktakék, Gadna - e falvakban sok ruszin hagyomány maradt fenn az öltözködésben, étkezésben, szokásokban, Szabolcsban Penészlek ruszin hagyományai ismertek. E falvak lakói nem tudnak ruszinul, de görög-katolikus hitűek. Ezeken kívül sok ruszin lakik Budapesten és környékén, Debrecenben, Nyíregyházán, és Magyarország más városaiban. Az idős emberek emlékeznek arra, hogy az egyházi szertartások még ószláv nyelven folytak.
Miskolc és környéke
A 18. század elején Miskolcon megalapítottak egy görög-katolikus paróchiát, de ott, valószínű, nem volt annyi ruszin görög-katolikus hívő, mint a közeli Görömbölyön. De akkor ez csak kísérlet volt, mert a görög-katolikus közösséget csak a 20. század elején sikerült megalapítani. Az 1910-es népszámlálás a Miskolci lakosok között nem nagyszámú ruszin lakost mutatott ki, akik a munkalehetőség miatt jöttek ide.
Görömböly jobbágyfalú volt, Miskolc szélén. Már a 18. század elején a község lakosai ruszinok voltak.
E település mellett van Tapolcafürdő. Itt a század közepén bencés apátság volt, de a török hódoltság ideje alatt e terület elnéptelenedett. Az apátságot később nem állították vissza, de a bírtok fennmaradt. Mária Terézia ajándékozta a birtokot a Munkácsi Püspökségnek, azóta minden Munkácsi püspök az Apát címet is viseli. Így lett e falu tulajdonosa hosszú időre. Bacsinszky Andrej püspök, tiszteletére emléktáblát helyeztek el és teret neveztek el. Görömböly lakosai mindmáig őrzik ruszin hagyományaikat, néhány idősebb személy még beszéli a ruszin nyelvet. Közvetlenül Miskolc mellett van Felsőzsolca község. Ott még a 60-as években sokan beszéltek ruszinul. A közelben van még egy idősebb település – Sajópálfalva. Érdekes tény – egy család hagyatékában megmaradt egy ruszin kézírásos énekeskönyv a 18 század közepéről.
Miskolctól lejjebb van Sajópetri, Sajószeged és Hejőkeresztur. Sajószeged lakosságának csak egy része volt görög-katolikus, a nagyobb része római-katolikus volt, míg a másik két község lakossága – ruszinok. Még egy község van e körzetben - Múcsony. Komlóskához hasonlóan Múcsony is ruszin településnek számít. A Múcsonyi iskolában most is van ruszin nyelvoktatás. A község központjában ruszin múzeum van. A görög-katolikus templom 1817-ben épült, védőszentje Péter és Pál. A hívők mindmáig énekelnek néhány egyházi-szláv éneket. Más településeken is élnek még ruszin hagyományok (kántálás, betlehem)- ezek Edelény, Kazincbarcika, Sajószentpéter.
Csereháti ruszin falvak
A Cserehát Miskolctól északra fekvő, dombos-erdős terület a Hernád és Bodva folyók között.
Nevének eredetét illetően két változat is létezik. Az első szerint itt sok cserfa (tölgyfa) nőtt, a másik szerint itt találkoztak az Alföldi és Felvidéki kereskedők és árút cseréltek. E terület völgyeiben m sok apró település bújik meg. E terület már az Árpád korban is be volt népesedve. A templomok többsége román stílusban épült, jelenleg is működnek. A településekhez Abod, Rakaca, Szalonna, Tornaszentandrás. A falvak templomai vagy reformátusak, vagy római katolikusak. De az építési stílusból feltételezhető, hogy néhányan közülük korábban a keleti egyházhoz tartoztak. Erről írt a ruszin egyháztörténész Mihail Lucskay. Ő azt írta, hogy a múlt évezred közepén ezen a területen keleti rítusú templomok álltak. Az 1500-1600-as években itt ruszinok laktak. Beszéljünk e településekről kicsit részletesebben. Rakacaszend egy régi település. Ott még mindig áll egy Árpád-kori román stílusú templom. A történészek feltételezése szerint valamikor e templom keleti rítusú volt, de a XVI. századtól református.
Makó város
A 18. század első felében a Miskolc környéki ruszin falvakból sok család kelt útra és délre vándorolt, a Vajdaságba, a jobb élet reményében. A legjelentősebb település, ahová az áttelepülők többsége került – Bácskeresztúr. Az áttelepülők egy része Makón telepedett le, de később 40 család továbbköltözött Bácskeresztúrba.
A Hajdudorogi püspökség jegyzéke szerint, a Makói egyházközség 1766-ban alakult, a templomot Mária Terézia utasítására építették, hívők száma 1392, a fíliában 600.
Az a magyarázata, hogy a hívőket ”Ruszki”-knak (oroszok) hívták, mert a liturgiát is orosznak hívták (ezt egyházi szláv nyelven végezték). E településen magyarok éltek, az áttelepült ruszinok hamar beolvadtak. A Bácskeresztúrba települtek még ma is ruszinoknak hívják magukat.
A Makói görög-katolikus hagíomáűnyokat összegyűjtötte és kutatta Kerek György, helyi tanító, majd elkészült a kézirata is. Ennek a hollétéről azonban nem tudunk semmit.
Boldogkőváralja.
E település gyönyörű helyen fekszik. A község közelében van egy mesterséges domb, Boldogkő, melyre épült egy vár. Innen ered a község neve. A várról említést találunk már a 14. században. Volt a Drugetek, Cudorok tulajdonában. A 15. század elején egy ideig a szerb herceg, Georgij Brankovics, majd Hunyadi János, később Szalontai János birtokolta. 1687-ben a várat elfoglalta Tököli Imre, majd 1697-ben a császári csapatok, ezek 1702-ben a várat lerombolták. A vár köveit részben elszállították, 1768-ban felépítették a Pécsi család kastélyát, akkor épült a görög-katolikus templom is.
Az anyakönyveket 1728-tól egyházi szláv nyelven vezették. A könyvekben találunk bejegyzéseket hívők elhalálozásáról, akik sokkal korábban születtek ebben a községben. Ez arra utal, hogy a görög-katólikus ruszin egyházközösség szintén régebbi. 1741-ben még fatemplom volt, a hívők 14 házban éltek. A jelenlegi kőtemplomot 1762-ben építették. 1806-ig a szentbeszédeket még ruszinul mondták, majd később két nyelven – ruszinul és magyarul. A mai görög-katolikus hívők elődjeiről a következő adatok ismertek: 1746-ban a község 106 lakosából 30 volt ruszin. A mai napon a község 400 lakosából kb. 250 görög-katolikus. A parochiához tartozik 3 község – filia- a községtől nyugatra fekvő Martonyi, Meszes és Szalonna. Szalonnán 1746-ban a 82 ház közül 20-ban ruszinok éltek. Martonyiban a 166 lakos közül 35 ruszin volt, 19 – szlovák. Most Szalonnán 50, Maronyiban 30 görög-katolikus lakik. Már a ruszin nyelvet nem beszélik, de megemlítik, hogy a 6 km-re fekvő Rakacán még mindig beszélnek ruszinul, és a kántor néha egyházi szláv nyelven énekel…
A Hernád folyó völgyében fekszik Felsővadász község. A község neve azért érdekes, mert Rákóczi Ferenc nemesi előneve volt Felsővadászi. Még egy község, melynek neve Gadna. Korábban Orosz Gadna volt a neve- a ruszinok után, akik ott éltek. Ezen a vidéken a régi időkben mindenütt fatemplomok voltak, a legtovább maradt fenn a fatemplom Abaújszolnokon, a XIX. század végéig, amikor azt lebontották.